Rólunk

A kolozsvári Szent Mihály-templom története

A19. századtól foglalkoztatja a történészeket a kolozsvári Szent Mihály-templom építésének története, amely feldolgozása máig lezáratlannak mondható. A helyreállítás, a templom megújítása mellett lehetőséget biztosított a templom legalaposabb megismerésére. Erdély legfontosabb gótikus épületének és Kolozsvár legjelentősebb egyházi létesítményének a története új adatokkal bővült, amelynek feldolgozása jelenleg is folyik.

A templombelső nyugatról

Írott forrásokban 1316-ban említik először a templom plébánosát. Benedek plébános Kolozsvár meghatározó egyénisége volt, aki három évvel később sikeresen folyamodott városi kiváltságokért Anjou I. Károly magyar királyhoz. Innentől kezdve a város jelentős fejlődésen ment keresztül, a 14. század közepére pedig megteremtődött minden feltétele annak, hogy a közösség új plébániatemplomot építsen. A mai templom építésének kezdetéről sokan különbözőféleképpen vélekednek, minden esetben kiindulópontnak számít az 1349-ben, Avignonban kelt búcsúlevél, amelyben először említik a Szent Mihály-templomot és filiáját, a Szent Jakab kápolnát, viszont ez még az előző templomépületre vonatkozik.

A templombelső a kettős csigalépcső emeleti nyílásából

Kétségkívül a búcsúlevél kibocsátása után kezdődhetett el a mai templom építése, a 14. század harmadik negyedében. A magyar királyok, Luxemburgi Zsigmond, Habsburg V. László, Mátyás király, Jagelló II. Ulászló és a polgárok kitartó támogatásával közel másfél évszázadon át zajlott az építkezés, legalább hat szakaszban a 16. század elejéig, anélkül, hogy teljesen elkészült volna. Legkorábban a szentélyrész épült meg egy csigalépcsővel. A főszentély öt falpillér-fejezetén igényesen kivitelezett bibliai történetek és a mindennapi életből vett jelenetek teszik vallási- és ember központúvá az egész teret.

Madonna női szentekkel és Keresztrefeszítés részlete

Művészeti szempontból nagyon értékes a templom hajója is. A templom hosszházán formaváltozásokat láthatunk a szentélyhez képest, szembetűnő a falpillérek tagolásának váltása, az ablakok mérműdíszítésének eltérő stílusa, az is feltűnhet, hogy csak a déli oldalon helyezkednek el díszes fejezetek. A régészeti kutatások alapján feltételezhetően a 15. század elején történt meg a belső járószint felmagasítása, amelynek ma mi is szemtanúi lehetünk – a Schleuning-kápolna és a szentélyrész szintje legalább 75 cm-el alacsonyabb volt a hajóknál.

A Schleuning-kápolna boltozatának záróköbe

Ennek alapján a szentélyrész befejezését követően előbb a délnyugati torony legalsó szintjének építésével folytatják a munkálatokat, majd ezt kapcsolták a déli mellékszentélyhez a déli oldalfallal. Ezt követően tértek át az északi oldal és egy ehhez tartozó nyugati karzat megépítéséhez. Az építkezés kivitelezése olyan nemzetközi műhelyre hárult, amely Lengyelországban és Magyarország több városában is dolgozott, többek között Krakkóban, Kassán, Segesváron és Brassóban.

A restaurált déli nagykapu

Különösen a Bécsben teológiát és jogot tanult Georg Schleuning plébános tett sokat a templom befejezése érdekében. 1453-ban V. László király udvari papnak nevezte ki és közel három évtizeden keresztül irányította a kolozsvári egyházat. Az ő idejéhez köthető a nyugati kapuzat és homlokzat befejezése, a ma is látható nyugati karzat, a délnyugati torony földszinti kápolnájának átalakítása, valamint a hajók beboltozása. A templom 15. századi történetéhez hozzátartozik, hogy Mátyás király nem csak a városban született, hanem a Szent Mihály-templomban keresztelték meg.

A déli lépcsőtorony

A 16. század elején, az építkezés utolsó szakaszában került sor a nyugati tornyok emelésére. Sok más európai templomhoz hasonlóan, a munkálatok ebben a szakaszban álltak le. Csupán az északi torony építése valósult meg, a déliről végül lemondtak. Már a 16. század elején készült el az új sekrestyeajtó, a templom talán legdíszesebb kőszobrászati emléke, amely a bécsi ihletésű későgótikus portrészobrászatot egyesíti a Mátyás király óta elterjedő magyarországi reneszánsz stílussal. A templom kétségtelenül a gótika erdélyi virágzásának egyik legszebb emléke, amely jól érzékelteti nem csak a nyugati stílusoknak, hanem a katolicizmus elterjedésének határait Kelet-Európában.

Márk evangélista oroszlánfiguráját ábrázoló középkori konzol

A reformáció erdélyi sikere új korszakot jelentett a templom életében is. Az 1540-es évektől már Wittenbergben tanult plébánosokat választott a város, akik hatására a polgárok lutheránusok majd kálvinisták és végül unitáriusok lettek. Heltai Gáspár volt az első, aki nyomdát is alapított a városban, kezdeményezte a Biblia fordítását, továbbá számos teológiai, irodalmi és történelmi munkát publikált. Őt követte Erdély legnagyobb hatású reformátora, Dávid Ferenc, akinek tanításai révén új felekezet jött létre, az unitárius egyház. Ebben az időszakban a templom nem csak vallási, hanem politikai események színtere is volt. Az erdélyi országgyűléseknek Kolozsvár volt az egyik visszatérő helyszíne, amiket rendszerint a templomban tartottak. Erdély több fejedelmét választották itt meg: Báthory Zsigmondot (1601), Bocskai Istvánt (1606), Rákóczi Zsigmondot (1607), Báthory Gábort (1608), Bethlen Gábort (1613) és Bethlen Istvánt (1630).

Johann Nachtigal és Anton Schuchbauer átal 1740–50 között készített barokk szószék

Azt követően, hogy a 17. század végén sikerült a törököket kiűzni Magyarország területéről, a Habsburg uralkodók egyaránt kiterjesztették uralmukat Magyarországra és Erdélyre. Az új politikai fejlemények megfelelő körülményt teremtettek a katolikus egyház számára, hogy néhány fontosabb erdélyi templomot visszakapjanak. Így került sor 1716-ban a Szent Mihály-templom visszavételére, mely azóta is katolikus templomként szolgál.

A levélformák között egy-egy levélmaszk is előbbukkan.

Az új kezdetek különösen nehezek voltak, mivel a középkori kegytárgyakból semmi sem őrződött meg és az oltárokat is elpusztították. Az újjászületés kiváló plébánosa az Olmützben teológiát végzett Biró János volt. A 18. század derekán került sor a templom látványos barokk átalakítására és az új oltárok felállítására. Erdély két kiváló barokk szobrásza dolgozott a templomnál éveken át: Johann Nachtigall és Anton Schuchbauer. Tevékenységüknek máig álló emléke a templom monumentális szószéke és a Szent Kereszt szoborkompozíció. Ezen túlmenően öt barokk oltárt készítettek a templom számára: Háromkirályok, Szent Katalin, Vízkereszt, Szent Háromság és Nepomuki Szent János tiszteletére.

A rézlemezzel burkolt toronysisak és a restaurált torony részlete

1742–1744-ben új, barokk tornyot építettek az északnyugati régi torony helyére, a barokkra jellemző hagymasisakos lefedéssel és a huszártoronnyal együtt. A torony kivitelezője és valószínűleg tervezője a schwalbachi származású Konrad Hammer volt. A templom egyetlen tornya a földrengések és tűzvészek következtében szerkezetileg jelentős mértékben meggyengült és 1764-ben elbontották. Közel egy évszázadig állt torony nélkül a templom, míg végül több kezdeményezés után 1837-1862 között megépítették a templom régi harangjainak ismét otthont adó neogótikus tornyot. A több mint 80 m magas új építmény annyira összeolvadt a templom középkori tömbjével, hogy ma már teljes építészeti egységet képeznek.

A főszentély nyugati ablakának restaurált mérműdísze

Az 1830-as évektől 1869-ig több helyreállítás is történt a torony építésével párhuzamosan. Ezek részben statikai jellegűek voltak, de a munkálatok kiterjedtek a déli mellékszentély boltozatának újjáépítésére, a padlózat új kőburkolatára és a Schleuning-kápolnában 1868-ban tárják fel a középkori falképeket.

Háromkirályok imádását ábrázoló falkép

A főszentélyt új berendezéssel látják el, 1869-ben állítják fel a neogótikus főoltárt, majd a két stallumot és a papi székeket. A neogótikus berendezés mellett új festett üvegablakokat is helyeznek a záradékba 1874-ben, törekedve egy egységes gótizáló látvány megteremtésére a korszak tendenciáihoz híven. A templom további díszes, festett ablakokat kapott, amelyek többek között a müncheni F. Mayer vállalatától és Kartzmann Ede budapesti üvegfestészeti műhelyéből kerültek megrendelésre. A legutolsó ablakok 1929-ben készülnek, a torony alatti kápolnához.

A szentélyzáradék, középen a főoltárral.

A 20. század elején a torony aljában kialakított kápolnába helyezték el Fadrusz János egyik remekművét, a Krisztust ábrázoló feszületet, mely a Mátyás-szoborral együtt méltón tanúskodik e kiváló művész kolozsvári tevékenységéről. A két világháború között Márton Áron volt a templom plébánosa, akit a második világháború alatt nyíltan állást foglalt a háború és a zsidó deportálások ellen. Együttműködött orvosokkal, ügyvédekkel, akik segítségével több száz zsidó életét mentette meg. A háború után, azt követően, hogy a kommunisták átvették a hatalmat Romániában, kiállt a katolikus és görög-katolikus papok meghurcoltatása ellen, aminek következtében végül 1949-ben őt is letartóztatták.

Lupescu Radu, Szathmári Edina